Pogátsa Zoltán: Kukába került a magyar jóléti állam terve

Nyitókép: Képkocka/Index

A magyar jóléti állam története a Kádár-korszakig nyúlik vissza, amikor a szocialista döntéshozók a kommunizmus megvalósíthatatlanságának felismerése után a nyugati jóléti modell elemeit emelték be a szocialista rendszerbe – fogalmazott Pogátsa Zoltán közgazdász és szociológus a Klasszis Média „Nyugdíjszerviz – A nyugdíjmegtakarítások és a lakhatás jövője” című konferenciáján.

A szakértő szerint ez egy politikai kompromisszum volt: a rendszer legitimitásának fenntartása érdekében a döntéshozók „a nyugati modellt adták el szocializmusnak” – írta meg a Piacesprofit.hu.

– idézte fel a korszak cinikus szemléletét Pogátsa. Az ötvenes évektől bevezetett nyugdíjrendszer és más szociális elemek egy jóléti állam alapjait jelentették, amelyre a rendszerváltáskor széles körű egyetértés alakult ki: az egypártrendszer és a munkásőrség eltűnik, de a jóléti rendszer megmarad.

Az elmúlt három évtized azonban ennek az elképzelésnek az ellentettjét valósította meg. Pogátsa szerint minden kormány hozzájárult a jóléti állam lebontásához, amely mára „a gazdaságpolitika fontossági sorrendjének végére került”.

Bár a kilencvenes években még egy hosszútávú gondolkodás eredményeként létrejött a hárompillérű nyugdíjrendszer – állami, magán- és önkéntes nyugdíjpénztárakkal –, a magánnyugdíjpénztárak államosítása ennek végét jelentette.

– fogalmazott Pogátsa. 

Az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika és a közösségi közlekedés a gazdasági prioritások hátterébe szorult. Eközben az Orbán-kormány politikai működését egy „Whack A Mole” (Csapd le a békát) játékhoz hasonlította, amelyben az aktuális problémákra ad hoc válaszokat adnak, anélkül hogy hosszútávú stratégiát dolgoznának ki.

Jelenleg Pogátsa szerint a gyenge belső kereslet serkentése a kormány egyik fő célja. Ennek jegyében lehetővé tették az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások adómentes lakáscélú felhasználását. A közgazdász szerint ez a lépés rövidtávon talán hatékony, de a hosszútávú gondolkodás hiányát mutatja, és az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer alapjait gyengíti tovább.